Mostanában elég sokat halani arról, hogy ügyvédi irodák illegális fájlcserélőknek, esetleg vélt jogsértőknek fizetésre való felszólítást küldenek ki. Ezzel kényszerítve őket, hogy fizessen ki egy valamilyen módon megállapított összeget, és hogy elkerüljék a bíróságot.
A jelenlegi ACS:Law bortány során kiszivárgott információ jól leírja azt, hogy az ilyen bekért, és esetlegesen befizetett összegen milyen arányban oszlaknak meg.
Egy vélt fájlcserélőnek kiküldött felszólító levélben átlagban 300 fontot állapítanak meg. Ebből az összegből a lemezkiadók 60-90 font közötti értéket kapnak, míg az ACS:Law magának 120 fontnyi összeget tesz zsebre. Az ezekután fenn maradó összegből fizetik ki azokat a vállalatokat akik kiszűrték a vélt fájlcserélőket és öszszegyűjtötték az IP címeket, valamint az internet szolgáltatókat, amiért az IP címek mellé személyes adatot szolgáltatott.
Ebből jól látszik, hogy az illegális fájlcserélésen, illetve a felszólításokon, nem a lemezkiadók, vagyis a jogtulajdonosok profitálnak, hanem az általuk megbízott ügyvédi iroda.
További bizonyítékként a német jogi nyomkövető cég (DigiRights Solutions) kiszivárgott üzleti terve szerint, akit az ACS:Law és Gallant Macmillan használt, a befolyó pénz összegének mindössze 20%-át adják oda a szerzői jogok tulajdonosainak, a maradék 80%-ot, pedig maguknak tartották meg, illetve ebből fizették ki az internet szolgáltatókat és az IP cím gyűjtő vállalatokat.
Hogy ez a módszer, elítélendő e vagy sem, azt mindenki maga döntse el. Mindenesetre számos jogi szervezetnek, ez egy megélhetési lehetőséget biztosított. Az pedig elképzelhető, hogy a pénz mennyiségi elosztásáról, a jogtulajdonos nem is tudott pontos információkat.
